2012. április 11-én, szerdán korán reggel a Parlament előtt indult a "BAM!", azaz a A "Bringázz a munkába!" tavaszi kampánya. A nagy dirrel-durral beharangozott eseményen nagyjából százan lehettek, így javarészt a meghívott vendégek és a hivatalból jelenlévők alkották a bringás "tömeget". Persze volt néhány elszánt kerekes, ám nekik csak statisztaszerep jutott. Nehéz eldönteni, hogy mit is akar ez a kezdeményezés. Azt a vak is láthatja, hogy sok-sok millió folyik bele évről évre az akció(k)ba, nem firtatom honnan és azt sem, hogy hova, hiszen van csili-vili weboldal, csini kreatívok, csomó ingyen póló meg szines lufi, de az is biztos, hogy a tényszerűséget zömmel nélkülöző, nagy szavakat puffogtató fantommozgalomról beszélünk.

 A városi közlekedésre alapozó kezdeményezés, legfontosabb hiányossága, az hogy nincsenek kerékpárutak - olyan, amely százezrek közlekedését biztosítaná meg főleg nincsen -, hol tekerne hát az a kampány által megszólított, rengeteg rutintalan kerekes? Aki bringázik a városban az tudja, hogy az dzsungelharc minden nap: harc az autóssal, harc a gyalogossal, sőt nem ritkán harc a bringás társakkal is! Ehhez képest halljuk a mézes-mázas, álomba ringató frázisokat: süt a napocska és beteg sem leszel ha bebicózol reggelente a gyárba: kapsz egy plecsnit, meg a cég is kap egyet. Tuti!

László János a Magyar Kerékpáros Klub elnöke a nyitóeseményen elmondta, hogy 500 ezer azoknak a száma, akik reggelente bringával indulnak a munkába. Nos ez azt jelenti - a foglalkoztatottsági adatokat is figyelembe véve, amely szerint mintegy 3,8 millióan dolgozunk ma Magyarországon -, hogy minden nyolcadik ember kerékpárral megy a munkahelyére. Honnan veszik ezeket az égbekiáltó nagy baromságokat az elvileg felelős vezetők? Nyilván ők nem járnak bringával, hiszen akkor szembesülnének vele, hogy nincsenek az utcán azok a kétkerekű százezrek, akikről ők beszélnek. Teszem hozzá, szerencsére!

 Tapasztalatból mondom, de nem nehéz elképzelni sem, hogy mit okoz az utakon, a járdákon, a kerékpárutakon az a tömeg, akik egy-egy ilyen kampány hívószavára, vagy a kellően trendi kerékpáros demonstráció vagy épp egy hirtelen jött tavaszi nap hatására, uccu neki bringára ül: káoszt. Mivel az egyébként nem kerekezők közlekedéskultúrája az autósokét is alulmúlja, - hiszen még a jobb oldalon haladok elvét sem ismerik -, kész életveszély ilyenkor a kerékpárutakon közlekedni. Ilyenkor menekül a napi szinten tekerő kerékpáros a négysávosra az autók közé. 

www.wulffmorgenthaler.com  

Szóval a magunk részéről óva intenénk mindenkit a nagy össznépi bringára ugrástól. Javasolnánk előbb egy használható, karbantartott kerékpár megvásárlását, egy normális bukósisak beszerzését, de legfőképpen egy jól átgondolt közlekedési útvonal megtervezését, felfedezését, amelyen épségben lehet bekarikázni a melóhelyre. Legfőképpen pedig tanulj meg úgy viselkedni mintha láthatatlan lennél, ugyanis az utakon közlekedők számára tényleg az vagy, és ha túl akarod élni a napot, akkor neked kell a másik helyett is figyelni. Hiába a nagy dumák, meg a kamu statisztikák - a valóság teljesen más! 

 Ezt követően Dr. Völner Pál infrastruktúráért felelős államtitkár, aki mosolygós, aranyos ember látszatát kelti - ám lerí róla, hogy semmi köze a kerékpárosokhoz és kerékpározáshoz, amit nem is nagyon tagad -, elsütötte a startpisztolyt, majd pikk-pakk elcsörtetett az a néhány tucat bringás erre-arra - gondolom munkába.