Michelberger Szilvi hirtelen robbant be a hazai mountain bike életbe, ehhez képest tavaly már elit dobogós helyekkel büszkélkedett a maratonokon. A versenyeken kívül is hamar aktivizálta magát, a Bringahíradó hasábjain is megjelent kiegészítő erősítésekkel foglalkozó sorozata, amivel kapcsolatban legalább annyian ismerték meg, mint a hegyikerékpáros események pódiumán állva. Idén megnyerte a Buda Maraton 20 kilométeres távját, ezüstöt szerzett a Bakony Maratonon, minderre új támogatója, a Mondraker is felfigyelt, a márka „női arca” lett. 

A budaörsi lány igazi jelenség a hegyibringázásban, a neve mellett szereplő számokon túl egy életmódot is képvisel, így alakult ki az együttműködés honlapunkkal is, és került kapcsolatba a hazánkban idén debütáló Mondraker forgalmazójával is, a Fillari versenyzőnője a gyár scandium vázas XC-bringáját hajtja 2011-től. Az alábbi interjúban nem csak a versenyzésről, hanem magáról a sportos életformáról is beszélgettünk, amiben Szilvi fiatal kora ellenére sok tapasztalatot gyűjtött már.

- Talán mindenki látott már a hazai montis események rendszeres vendégei közül, de mégsem vagy a „keménymagban”, sokan még most is csak kérdezgetik rád mutogatva, ki az a csinos lány a fehér bringával… Röviden hogyan mutatnád be magad, hogyan kerültél kapcsolatba a hegyikerkpározással? 

- Az első kerékpározásom terepen három éve volt, amikor találkoztam egy barátnőmmel a hegyen, ő biciklivel volt, én futottam. Elhívott másnapra egy közös tekerésre. Az igen egyszerű városi kerékpárommal elmentem vele és büszke voltam magamra, hogy milyen jól bírtam a János hegyre a 6 kilométert . Utána baráti kapcsolatok útján eljutottam a Fillari Team Budaörs mountain bike csapathoz és elkezdtem edzeni. Ez 2009-ben volt. Meghatározó emlék volt nekem az első verseny, amin részt vettem. Duna Maraton közép táv. Annyira kihajtottam magamat, hogy elsírtam magamat a célban. Verseny közben pedig gyerekkori kirándulások villantak be – Dobogó-kő egy teljes napos program volt anno, most pedig több hegyet is megmászunk 3 óra alatt – nekem ez óriási élmény volt.



- Bevallom, még én sem ismertelek, amikor megkerestél egy komoly háttérmunkával kapcsolatban, amiből aztán sorozat lett itt a Bringahíradón, a törzsi izmokat erősítő kiegészítő tornával kapcsolatban. Ebből kiderült, hogy sokkal több irányból kötődsz a sporthoz, mint aki csak felül délutánonként edzeni a bringára, gyógytornászként dolgozol, mesélnél erről az életmódról, mi fontos számodra a mindennapokban, esetleg hosszú távlatokban?

- Annyira a napjaim részévé vált és foglalkoztatott ez a sport, hogy 2010-ben ehhez kapcsolódó témát választottam a szakdolgozatomhoz. Tapasztaltam is és mások is panaszkodtak derék-bántalmakra kerékpározás közben. Elkezdtem méréseket végezni és az eredményeket, konklúziókat szerettem volna eljuttatni a kerékpárosokhoz. Így kerültem kapcsolatba a Bringahíradóval és kaptam segítséget a publikálásban.

A cikksorozat után többen felkerestek különböző bringázásból adódó problémákkal, emiatt folytatva ezt a kezdeményezést szeretnék további kutatásokat végezni, hasznos tanácsokat megosztani…

Gyakorlatilag egész nap mozgással foglalkozom, délelőtt diktálom, délután űzöm. Sokkal jobban a bizalmukba fogadnak a páciensek azzal, hogy a tanulmányaimat tapasztalataimmal is kiegészítem.

- Tudom rólad, hogy több sportot vegyítesz a felkészülés során, talán még nem is beszélhetünk igazi edzésekről az esetedben, hanem inkább sportos mindennapokról. Egyszerűen csak érzed az arányokat, vagy tanulmányaidat is felhasználod a felkészülésben? Van valami vezérfonalad ezen a téren?



- A felkészülésemben is van egy fejlődési folyamat. Az elején ösztönszerűen sportolgattam, most már jobban odafigyelek az edzés-pihenés egyensúlyra és hallgatok tapasztaltabbak tanácsaira. Egyre tudatosabban készülök, de még hiányzik a sok éves tapasztalat a tanultak és az edzéstervek mellé.

- Mi volt a bringázás előtt, hogyan alakult a kötődésed a sporthoz, milyen sportágakat próbáltál ki eddig, összehasonlítva ezekkel mitől különleges a bringázás?

- Rengeteg sportot kipróbáltam már. Mint minden kislány a ritmikus sport gimnasztikával kezdtem, aztán buzogánnyal fejbe vertem magamat. Következett az akrobatikus rock and roll, ez már jobban tetszett, utána elkezdtem minden féle tánc stílusokkal ismerkedni. Emellett pedig nagy szerelem nekem a vízi sportok. Műugrottam és az úszás a mai napig kiegészítő sport a bicikli mellé. A téli sportokat szintén nagyon kedvelem. Sítúrázás és a sífutás, melyek azt az élményt nyújtják, mint a bringázás. A bringázás számomra attól több vagy inkább különlegesebb, hogy megismertem a gyönyörű magyar hegyeket. Ez az a sport, amiből szerintem nem lehet kiábrándulni, ha már nem versenyszerűen űzöd, túrázni is izgalmasabb kerékpárral. Amikor megmászom egy hegyet és körülnézek a csúcsról, úgy érzem, semmi nem hiányzik onnan. Ennyi, aki kerékpározik, ezt az érzést jól ismeri…

- Mindenkinek feltűnik, hogy a női mezőnyhöz képest milyen bátran ereszted lefelé a gépet, a középtávon szinte feltartanak ilyenkor a környékeden tekerő fiúk is, pedig csak két éve műveled ezt a sportot. Hogy is van ez? Ez neked természetes, belülről jön, vagy sokat gyakorolsz technikára?

- Régebben egyedüli lányként edzettem a fiúkkal és egyértelmű volt, hogy megyek utánuk a meredekebb részeken, ciki is lett volna nyavalyogni. Gyakorolunk is külön részeket, de a túrák során mindig keressük az izgalmasabb lejtőket. Természetesen sokat estem/esek, még sokat kell gyakorolnom, sokfajta tereppel kell találkozzam ahhoz, hogy tudjam különböző szituációkban a helyes technikai alkalmazást.



- Mik a távlati terveid a mountain bike-ban, úgy a versenyeken, mint a versenyeken túl?

- Szeretnék még fejlődni, vannak céljaim a versenyzésben. Ha ezeket elértem és más dolgok válnak fontosabbá az életemben, akkor megmarad élmény bringázásnak.

- Talán nem véletlen, hogy egy feltörekvő márka, az extrém vonalon nagyon erős Mondraker az állóképességi szakágban téged választott ki arcának. Köszönhetően a bringázáshoz kapcsolódó egyéb tevékenységeidnek, kutatásaidnak, nem csak a versenyeken elért eredményeiddel kapcsolatban olvashatunk majd rólad, tőled. Mitől más ez az együttműködés, mint egy egyszerű szponzori segítség?

- A Mondrakerrel való együtt működésünk attól különbözőbb, mint egy sima szponzori támogatás, hogy az én esetemben nem azon van a fő hangsúly, hogy a nevem mellett a versenyeken elért eredménylista jelenjen meg. Említettem, hogy szeretnék és már folyamatban van, különböző kutatásokat végezni kerékpározással kapcsolatban (izom mikrosérülések utáni regenerációs lehetőségek, nyújtási technikák, anyagcsere folyamatok edzése alatt és után, térd panaszok...) és ezeket az eredményeket közzétenni.
Amúgy a Mondraker említésekor, mindenki a downhillra asszociál, mert abban a szakágban tűnik fel gyakrabban ez a márka. Szerettek volna olyasvalakit, aki a lányok között is bevállalja a meredek, technikás szakaszokat és sürgeti a fiúkat a lejtőn, mert így biztosan feltűnést kelt a márka arculatát képviselve. Örülök, hogy megtiszteltek a bizalmukkal!

Szilvi beszámolói versenyekről, egyebekről a montik.hu honlapon is olvashatók.

Az interjút a Bringahiradó engedélyével közöltük.

Fotók: Takács Tamás